T-1. nap, még itthon, az előkészületek

Üdvözlet az Olvasónak!

Úgy gondoltam, hogy úgy az igazi, ha már az előkészületekbe is bevonom az érdeklődőket, hogy később teljes legyen a kép...

Évek óta vágyom a tavaszi Párizsba, elsősorban a Versailles-i palota kertjében a jácintokat megnézni. Amikor kb 15 éve ott jártam, elbűvölt a látvány, és már akkor megfogadtam, hogy egyszer visszatérek. Aztán ezt sok másik hellyel kapcsolatban is megfogadtam, de Párizs az első, ahol ezt minden bizonnyal sikerül is majd beváltani. Divatos kifejezés, hogy ez "rajta van a bakancslistámon" - de ezt nem szeretem. Sose halunk meg, minek készülni rá?? :-)

(Ez a párizsi út sok szempontból jelentős a számomra. Egyfajta mérföldkő. Pár évvel ezelőtt felkapott egy forgószél, mint Dorothyt az Óz a Nagy Varázsló-ban, és talán még nem értem földet, de sok minden megváltozott az életemben, és elsősorban a gondolataimban. Irtózatosan nehéz volt az elmúlt pár évem, de álltam a vihart, ahogy talán nem is hittem volna. Ezt talán majd egyszer részletesen is kifejtem, de a lényeg: ez az út egyfajta jutalom is magamnak a megpróbáltatásokért cserébe, és egyben erőgyűjtés is az elkövetkezendő, magasabb szintre lépéshez.)

Holnap reggel 6:30-kor indul a repülő Budapestről, Air France járat. A jutalom része az is, hogy nem fapadossal megyek (amúgy sem lenne spórolás: árban alig különbözik...).

(2001-ben, első hosszabb repülőutamon is Air France-szal utaztam, Párizs és Cincinatti között. Két emlékem maradt arról az útról: nagyon megtetszett, így elkértem és elhoztam a kis takarót, amit hosszabb utakon az utasoknak osztogatnak - ma is az a napozóplédem (sosem hozok el semmit a repülőkről..) A másik: beszálláskor a szabadon választható újságok közül a Financial Times-t választottam (akkor még messze nem mindennap olvastam hasonlókat, bár épp frissen végzett MBA-s voltam), és találtam benne egy írást egy coachtól, ami lenyűgözött. Hiteles, valódi, a gazdaságról, és a vezetők gazdaságban betöltött szerepéről írt egy glosszát. Valahol ezt tartom a szakma csúcsának, nagy hatással volt rám.)

Na de Párizs.

(Nagyon kíváncsi vagyok, mi változott meg az elmúlt 15 év alatt, és főleg a terroristatámadások óta. Vajon meglesz a biztonságérzetem most is? Vajon látni fogok rendőröket - katonákat Kalasnyikovval a metróállomásoknál? Nehezebb lesz vajon a beléptetés? De nem ez a legfontosabb, persze. Ez csak a félelem része. Nagyon remélem, hogy nem csöppenek valami fegyveres buli közepébe.)

Párizs engem elbűvöl, ahogy talán sok millió másik embert, ezzel biztosan nem vagyok egyedi. De mégis: valami másra vagyok kíváncsi talán, mint a turisták szokásosan. Szeretném az igazi Párizst megismerni, amennyire négy nap alatt meg lehet, és szeretném, ha átadná nekem az ajándékát, amit nekem szán. Van egy mondás: ha egy napot töltesz Párizsban, azt hiszed, mindent láttál. Ha egy hetet, ráébredsz, hogy még nagyon sok megnéznivaló lenne. Ha egy hónapot, akkor úgy érzed, semmit sem tudsz Párizsról. Különben: Párizs amúgy is megér egy misét.

(AirBnB-t használva, Natalie lakásában alszom a Bastille mellett. A repülőtér és Natalie lakása között közvetlen a metróösszeköttetés, és a Belváros is sétatávolságra van. Azon gondolkodom, hogy viszek neki pálinkát. :-) Az AirBnB pedig "kötelező" egy startup világ közelében mozgó embernek. :-) )

Van egy régi, jól bevált módszerem új helyek gyors megismeréséhez: ha új városban jársz, próbáld ki a tömegközlekedést, nézd meg a rendőröket és menj be egy élelmiszerboltba. Legalább.

Nos: a rendőrökről írtam feljebb (ezt az élményt szívesen kihagynám), tömegközlekedés: mindenképp fogok metrózni (a párizsi metró nem fogaskerekeken halad, mint pl a budapesti - legalábbis nem minden vonal, az biztos - hanem gumikerekei vannak a kocsiknak.) Élelmiszerbolt: az hagyján, hogy megnézem, de szeretnék piacokat is látni. Különleges déligyümölcsökre különösen vágyom.

Ó, a gasztronómia! A párizsi főzőiskolák, akik mindent vajjal készítenek (lásd Julie&Julie film), a fenomenális pékségek, a kávézók, ahol szerelmek születnek (lásd Amelie csodálatos élete), vagy ahol kiírják a mosdókba spárgaszezon idején (talán már elkezdődött), hogy kéretik az urakat pontosan pisilni, mert átható spárgás-vizeletszag lesz mindenhol... (Kijózanító, igaz? :-) )

A sajtok, a borok, Quertier Latin (a Latin-negyed, tele éttermekkel), a parfümök. Az ápolatlan franciák - egyes rossznyelvek szerint azért találták fel a parfümöt, mert nem szerettek fürödni...

A közlekedés változott vajon? A sok oldalról meghúzott autók, a szabadelvű szabályok, Audrey Hepburn egy mopeden a Diadalív árnyékában... (Rómában járt mopeden, félreértés ne essék, de én odaképzeltem a Diadalívhez is.. :-) ) A Szajna-parti jazz-éjszakák...

A Tuileirák (nem virágok, téglavetők) kertjében Napóleon hódításaiból származó szobrok. A Champs Élysées az Concorde tér és a Diadalív között (remélem, megtalálom azt a hatalmas, háromemeletes parfümériát ott), amelyről az Andrássy utat mintázták.

Az Eiffel-toronyba tutti nem fogok felmenni, a tériszonyom miatt, és ugye a Hölgy, mivel vasszerkezet, átlátszó minden irányba. De fotót készítek az aljáról, ami bizonyos szögből fotózva olyan csipkés, mint egy tangabugyi.

A Louvre-t is kihagyom. Imádnám, de nem lesz rá időm most (majd úgyis visszamegyek még.)

A művészek... A Sacre Coeur templom fehér szentség a bohém negyed közepén, Montparnasse és Montmartre a festőkkel, a domb tövében a Pigalle-lal (piroslámpás negyed) és a Moulin Rouge-zsal - ahol a bohémok alkottak: Picasso, Hemingway, Dali, Monet, és ugye Adyval is itt járt az ősz...

Ez a város tele van ellenmondással, szenvedéllyel, sokszínűséggel, keménységgel és puhasággal.

Nekiállok csomagolni, elmegyek pénzt váltani, aztán alvás: a hajnali 4 óra gyorsan eljön..

Au Revoir!

ui: Remélem, nem lesznek technikai gondjaim sem a posztolással.