(Ezt a bejegyzést egy másik kávézóból írom a Gare de Lyon mellett, hamarosan indulok Versaillesba. A menü a szokásos: croissant + capuccino. A croissant a szokásosan fantasztikus. Erre biztosan létezik valami szabvány náluk...Érdekes vasárnap reggeli tapasztalat: több tántorgó emberrel is találkoztam, hosszú lehetett az éjszaka...)
A mangó után a Latin-negyedbe indultam - metróval a Notre Dame-ig, utána a hídon át séta a Latin-negyedbe. A Notre Dame-ot néztem egy darabig, hogy lefotózzam-e, de nem tettem. Millió kép készült róla már. Tömegek szelfiztek előtte. (Ez a szelfizés amúgy szerintem szörnyű, de ízlés kérdése.)
A Latin-negyed egy nyüzsgő, színes, élettel teli városrész, tele minden nemzetiségből származó éttermekkel. Tömegek álltak sorba az olasz fagyizónál, az én fejemben is megfordult, de tovább mentem. Itt akartam ebédelni, és találtam is egy pici kis éttermet, ahova bementem. Iszonyú pici volt, meredek lépcső vezetett az emeletre.
A berendezés barátságos, az árakkal együtt. 10 euro volt egy menü, amit rendeltem, francia hagymaleves, Beuf Bourgignon, és sajtkóstoló (brie és valami kecskesajt volt a tálon.). Nos: hát ezek az ételek, bár ízletesek voltak, hagytak némi kívánnivalót maguk után. A hagymaleves színe sötétbarna volt (otthonról ugye fehéresnek ismertem), benne teljes kiőrlésű bagettszeletek sajttal, ízre kicsit kesernyés. (Itt sem - ahogy pl Spanyolországban sem - az otthoni erős vöröshagymát használják az ételekhez, hanem az édes fajtát, a levesben is az volt.) A Beuf Bourgignon-t nagyon vártam, és mivel provence-i étel, csodálkoztam, hogy felszolgálják, de gondoltam, hogy a turisták miatt teszik ezt is. Ez is kicsit csalódás volt, mert nem ilyennek képzeltem. Olyan volt, mint egy sima vörösboros marhapörkölt, bár kétségtelenül puha volt (sokáig és lassan kell főzni). Sokkal zöldségesebbnek, könnyebbnek képzeltem. Elég "pasis" kaja. A brie a sajttálról ízlett (ami szintén francikum, kell találnom még sajtboltot is valahol), a kecskesajtot amúgy sem szeretem, így a színvonalát nem tudtam megítélni. Közepes ebéd volt, de legalább jó áron.
A Latin-negyed után következett a Sorbonne ( ahonnan már írtam), és a Luxembourg-kert, ahol ronggyá áztam és szétfagytam. Van ott egy narancs-pálmaház, aminek nem találtam meg a bejáratát sajnos, de ezen felül semmi nagy cucc.
Az eső elől úgy terveztem, hogy bemenekülök az útikönyv szerinti legnagyobb, föld alatti piacra, a Les Halles-re, elmentem oda, de szintén csalódás lett. Ez nem piac volt, hanem egy háromemeletes pláza Mango-val, Promod-dal, és a többiekkel. Még beültem egy palacsintavigaszra (felejthető volt), és hullafáradtan, átfagyva értem haza.
Ne higgyetek az útikönyveknek :-)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal